2010. július 5., hétfő

carpe diem!

az a fajta lány vagyok, aki nem magyarázkodik, akit nem érdekel ki mit gondol róla. cselekszem, néha jól, többségében rosszul. azt teszem amit tenni akarok, még ha visszagondolva nem is kellett volna megtennem.
az a fajta lány vagyok, aki megszerzi amit vagy akit akar. még ha ezzel megszerzi a "világ" legveszélyesebb ellenségét. ez így túlzás, de nem kispályás az biztos.
az a fajta lány vagyok, aki megszökik otthonról egy party kedvéért, még akkor is ha mindenki őt fogja keresni, nem is szólva a zsarukról, köszönhetően 2 giga aggódó szülőnek.
az a fajta lány vagyok, akiből csak egy van.


Reggel 8-kor iszonyatos fejfájásra ébredtem. Na meg arra hogy, Cassie hív.
-Szia, édes. Jobban vagy? Érdekesen néztél ki az éjjel.
-Eszméletlenül fáj a fejem.
-Nem csodálom. Amennyi koktélt beléd nyomt az a srác.
-Srác? Jó, máris indulok. Ezt meg kell beszélnünk.
tegnap este: Elmentünk B-bárba iszogatni csajokkal. Annak örömére, hogy mindenki étment a vizsgákon. Nem igazán tiszta az este. De abból amit Cassie mesélt, eléggé az jött le, hogy Valami Ryan nevű pasival voltam egész éjjel. Táncoltunk, koktél koktélt követett. Csók meg csókot. Állítólag eltŰntünk 1-2 órára, mondjuk ebből nekem is rémlik valami, csak az nem, hogy hova és minek. (ki kell derítenem ki ez a pasi...) A buli töbi része homály, még Cassienek is.
A mai napot már nem pazarlom arra, hogy felkutassam ezt a Ryan gyereket. Majd holnap, most sokkal fontosabb dolgom is van annál. Hogy egészen konkrét legyek, meg kéne találnom a pasimat, Matet. Nem jött a buliba, mert valami halaszthatatlan dolga akadt az apjával. Kiváncsi lennék melyik sztriptíz bárba mentek...

Holnap jelentkezem. Addig is puszi: Aisa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése